[O]

Hasonló oldalakon, fórumokon olvasgatva egy alapvető dolgon akadt meg a figyelmem. Minden hozzászóló leírja aláírásként a gépét és a kellékeit. Ez adta az ötletet, hogy én is leírjam ide mivel próbálom megörökíteni a természet sépségeit. A termékek nem promóció jellegűek és talán sokan úgy vélik nem is a megfelelő felszerelés, de minden egyes darabjához emlékeim fűződnek, amit azért osztok meg veletek, mert szerintem az is fontos, hogy egy kiegészítőt honnan és hogyan sikerül megszereznie a fotósnak. Ez is tükrözi az elszántságot, az elszámntságomat és fáradhatatlan...na jó abbahagyom ezt. A lényeg alább...

2007 nyara. Haverral (Ádám) ücsörgök a kocs...(a blogom elején is írtam) vendéglátó ipari egység teraszán és a születendő gyermekemről és a közelgő nyaralásomról beszélgettünk, amikor megcsendült bennem egy harang, hogy kéne venni valami Hasselblad szerű kis fotómasinát (komolyan azt hittem, hogy tizenezer forintos kompakt) amiről előtte olvastam "valamit" a neten. Nem köthette le nagyon a figyelmem mi? A lényeg, hogy azon a nyáron elmentünk családdal és AUDIsokkal kirándulni Siófokra, szalonnát sütni. (Ezt évente rendezi az AUDI) Haver is velünk jött és jókat marháskodtunk, sörözgettünk... istenem deszép emlék, csak a végére nem emlékszem pontosan (becsiccs). Ekkor történt az első nagy "benyomás" ami a céges Fujifilm 7000s volt, ha jól emlékszem. A szakszervezet vezetője odaadta a nyakamba a kis masinát hogy fotózzam le a tömeget. Úgyis lett. Nyomtam a képeket és egyre jobban tetszett, hogy úgy pózolnak a kis családok előttem, mintha csak valami hivatásos lennék. Vigyorogtam is 1000rel. Igen, ez indított el fotós pályafutásomon.

Aztán ugyan azon a nyáron vettem első komolynak számító fényképezőmet egy szürke SONY DSC-H7-est, de ennek is külön története van. Ülünk a fent említett haverral ugyanazon a teraszon és bőszen szürcsöltük az árpakoktélunkat, amikor a szél felém fútta a zujságot, a címlapján a kedvező árú géppel. Micsoda kialakítás, micsoda színek, micsoda 15x Zoom és micsoda HD kimenet jelzi, gondoltam ez lesz ám a nekem tetsző kütyü. A hamarosan érkező kislányomat úgyis meg kell örökíteni valamilyen módon. Be is mentem a 2 prcnyire lévő Euronics boltba ahol az eladó egyből engedett 3000 forintot és a nyakamba akasztotta a nemolcsó kütyüt. Feleségemmel lebeszélve meg is vettem ingyenhitelre. Visszaballagtam a teraszra és vadul fotóztam a srácot, amint issza a sörét. A kis gépem minden porcikáját kezdtem kiismerni és alaposan beleástam magam a fotózás rejtelmeibe (mint később kiderült ez az ismeret nagyon is kevéske volt) és egyre jobb képeket kezdtem el csinálni, ahogy eltekertem a full automata módot manuál módba.

Sikerült Rómában is megcsillogtatnom a gépem tudását és az eredményt "jó"-nak könyveltem el, mint egyszerű turista. Aztán elkezdtem beszélgetni Ákos barátommal, aki felvilágosított néhány dologban, hogy a blende = a rekesszel és az nem különálló dolog, stb. Na itt már kezdtem érzékelni, hogy tul.képp semmit se értek még a fotózásból. (Arról nem is beszélve, hogy művészi vénám sincs). Ez a beszélgetés és a legalább 200 e-mail váltás majd 1 évig zajlott, amikor már volt 1000 kép a kislányomról, de jobbakat akartam. Elhatároztam, hogy jobb gépre kell váltanom, de semmiképp nem DSLR-re! Tudtam, hogy ahhoz még nem értem meg és még szeretnék videozni is vele. Néztem, hogy mennyit ér a Sony-m, elkezdtem árulni Vaterán, meg hasonló oldalakon. Ha eladom, kis pénzbefektetéssel tudok venni egy komolyabbnak számító gépet. Ez volt a fekete Panasonic DMC-FZ50. Igen, gondoltam ez már igen. Manuális zoom, kisebb zaj, nagyobb érzékelő (pff..). 2008 előnyarán Balatonon volt szerencsém kiterjeszteni fotóstehetségem ezzel a géppel és viszonylag jó eredménnyel.

Aztán Ákos barátom elcseszerintett mindent. Mivel ő sujkolta, hogy vegyek már valami DSLR-t, mert a Bridge gépekkel csak hátráltatva vagyok a minőségi képek készítésében. Elhívott magához, hogy ugyan már kukkantas csak bele az ő gépének (CANON 30D) kukucskálójába. Megböbbentem amit láttam. Az lcd-élőképhez szokott szemem valami földöntúli dolgott látott, mintha eddig kulcslukon néztem volna a focimeccset. WOÁÁÁ!!!! Azt hiszem ez volt az első gondolatom. Ami igazán megfogott az nem volt más, mint a 18-55 kitobi kézzel tekert zoomolásának látványa, ahogy elmosódik a kép, 18 ról 55-re tekerve és a kis elsütő gombot félig nyomva egyszer csak élesedett a kép a közepén pedig kivillant az a kis piros téglalapocska.

Ez volt a második nagy áttörés, amikor  azt mondtam : "nekem is ilyen kell" azóta nem tudtam aludni. Gondolom volt már mindenki így, hogy álmában is a blendét/záridőt állítgatta, cserélgette a képzeletbeli obijait, stb amikor valami nagyon nagy dolgot akar az ember. Sikerült elvaterázni a panámat és pikszinfón megszerezni egy 30D-t, amilyen az Ákosé. Ajha, egyből egy középkategóriás-óriás! De nem akartam a saját csapdámba esni, hogy megint vegyek valamit, ami után megint csak vágyom egy picit nagyobbra. (most már tudom, hogy a 350D/400D is elég lett volna, de ugyannyiért sikerült ezt szereznem egy stabilizátoros kitobival együtt és persze volt még pótaksi és egy Kingstone memkari is mellé. Megérte! Csináltam ekkor vagy 1500 képet és csak olvastam, olvastam a cikkeket, fórumokat, netes galériákat és elkapott a vágy, hogy 1-2 kiegészítőt beszerezzek a különböző fotózási technikák és általuk készült képek érdekében.

Először a portré fotózást céloztam meg, de Ákos rögtön a segítségemre sietett, hogy nemám megveszem a 100ezres obikat, vegyek egy "Canon 50/1.8"-ast. Így is tettem, hallgattam a srácra, eddig is segített.

Namostmár van 2 obim is :)  és utána :(  ugyais egy fontos aspektusa jött el a fotózás hátrányainak, a porosodás ténye. Ugyanis míg csak 1 obim volt, nem kellett levenni, így nem is kerülhetett bele por, de a kis 50fix-emet használgatva már bizony felfedeztem a kis porcicákat, főleg a kezdetleges HDR képeimen. Ekkor Ákos barátom javaslatára megcéloztam egy orvosi műszerboltot és vettem egy beöntésre használatos körtepumpát, oly rezzenéstelen arcal, minha csak egy kiló almát kértem volna. Az eladónő rögtön a méretére kérdezett rá, de furcsa módon nem számokat kért, hanem hogy felnőtt, vagy gyerek-nek lesz-e a pumpa? Hmm.. tudtam, hogy hülyének néznek majd, így kicsit élveztem is a dolgot, hogy fölényeskedhettem picit: -A legnagyobbat kérem, mert nem embernek lesz - válaszoltam. Az eladónál az állatok kategóriáját véltem felfedezni a tekintetében és láttam, hogy keresgeti a megfelelő szavakat, de megmentettem és azt mondtam, hogy  nagyerejű levegőfújás a célom, a fotózás terén. A megkönnyebbültséget szinte hallani lehetett a boltban, mert a mögöttem lévő,  -mint egy drámát nézve - fújta ki a tüdejében maradt lehelletet. Kifizettem és otthon nekiláttam az első érzékelő-portalanítás technikának, amit oly sokszor megálmodtam már és annyit olvastam róla, hogy szinte magától működtek a reflexemim egy-egy erős fújás után, nehogy megsértsem a panelt. A további gondom az kezdett lenni, hogy ezt hova tegyem, mert nem fétr el a kis tesco-s kameratáskában, amit még a Sony-hoz vettem anno.

Makro. Jézusmáriaszentjózsef mennyibe kerül egy makro obi! Kiáltottam fel, mikor a homályos hátterű képeken kezdett teszeni a kis légy, amint éppen egy virágszirmon pásztázott. Ákos barátom most is kéznél volt, és egy RAYNOX DCR-250-es előtétlencsét javasolt, amit a fix50 eském elé pattintottam és már jöttek is a legyek.  ....hmmm....

Aztán nagy szükségét láttam a szűrőknek, amiről szintén sokat olvastam már és árkategóriában is kedvező, néhány ezer forintért komplett cokin(utánzat) rendszert szereztem vaterán. Egy átalakítógyűrű, benne egy cirkular-polárszűrő és egy ND4 félszűrővel felvértezve. Ezzel a gondom az volt, hogy a 18-55 kitobimnak a front-szűrője mozog fókuszáláskor és néha kicsit érdekes képek sikeredtek, de a "beégett ég" motívumjaim is kezdtek eltűnni. Ekkortájt olvastam a fényfestés témáról, (erről külön írok majd) ,majd megcsillogtattam HDR tudásomat is a 30D-vel, amit már egy műanyag hama állvánnyal produkáltam. Erről lebeszéltek a boltban, hogy nem lesz stabil, de mondtam, hogy nem akarok 100km/h-s szélben fotózni.

Aztán jött egy újabb balatoni kirándulás, ahol már a 30D-mel villogtam és ekkor kezdtem el igazán élvezni a RAW-ban való fotózást, ugyanis a szürkés-zöldes-algás balcsiból tenger-tiszta tócsát varázsoltam, a reggeli napkelte első sugarai pedig úgy csillogott a víztükrén, mintha 100 vaku villanna fel. Tetszett, bár nem sikerült olyan jól, mert 400-ason felejtettem az ISO-t az előző esti vitorlásfelvonulás miatt. (Ez nagy gondom a 30D-vel)

Ezután kezdett el viszketni a dolog, hogy egy Sigma 17-70 esre tegyek szert, mert a szélesebb látókör adta előnyök, szélesebb palettát adtak a kezembe. A "szoba sarkából látom a gyereket, a tv-t és hogy ki jön be az ajtón" feeling leírhatatlan volt.

Az új obi elengedhetetlenné tette egy valamire való fotóstáska beszerzését, persze az olcsóbb verzióból, de ebbe legalább kényelmesen elférek és könnyű is.

A fürdőkádban pancsikoló gyermekem fotózásakor a rossz fények a vakuzásra kényszerítettek rá, így hamar égető szükségem kezdett lenni egy diffúzorra (vakulágyítóra), amit a vakupapucsba lehet tenni és a felpattanó vaku előtt terpeszkedik, így tompítva a villanás fényét, megóvva sok ember szeme világát.

Hamarosan megérkezik a szűrő átalakító gyűrű a Sigmára is és hozzá egy napszemüveg (ND8 full), így tudom használni ezen is szűrőket és hamarosan lesznek nekem is fátyolos vízeséseim, amik nem égtek ki. Bár ahhoz egy vízesés is kellene, amit megintcsak a jó öreg vízcsap fog helyettesíteni.

Szólnék még egy kicsit a terveimről, szükséges kiegészítőimről is ami egy SIGMA 70-300 APO-üveges teleobi lesz, mert a szerkóm telében még gyenge, aztán egy 10-20 as halszemtelenség is, de az még nagyon ráér.... pár hónap...(jajj)...anya ne olvasd el...

Összefoglalva 2008 Októberében a következő fotóskellékelim vannak a táskámban:

CANON 30D + Sigma 17-70 + Canon 50/1,8 + CP szűrő + grad ND4 + távkioldó + vakudiffuzor + RAYNOX DCR-250 + Hama star 63 állvány + körtepumpa + fülpiszkáló +  szarvasbőrdarab + tartalék aksi és 1gb CF kártya.