[O]

HURRÁ, van fényképezőgépem és van 1 csodálatos gyemekem! Fotózzuk is gyorsan le...

Nos a történet nem itt kezdődik, hanem 1 évvel ezelőtt, mikor egy kedves barátommal 2007 nyarán kocsmáz... vagyis éppen folyadékutánpótlást hajtottunk végre. Ekkor jött az 5let, hogy fényképezőgépet veszek, mert a kezembe akadt egy prospektus, amit a szél hozott felém. Enyhén spiccesen be is mentem a boltba és megvettem az első komoly(nakszámító) szürke SONY DSC-H7-esemet. (Az igazi cél, hogy születendő gyermekemet vaku nélkül fotózhassam!) Azonnal vad fotózásba kezdtem és a mai napig is megvannak azok a képek....

DE!

Hamar rájöttem, hogy ez nekem nem elég, hát elkezdtem a mókát és végigolvastam az ehhez hasonló blogokat, leírásokat, sztorikt, howto-kat és mindent, ami a fényképezéssel foglalkozik-ez 1 évig tartott. Ráébredtem, hogy még a fotózás elején sem járok igazán és elkezdtem a professzionális fotózás utjára lépni. Ez annyit tesz, hogy átállítottam a Sony-m MANUAL módba! Na ekkor ment el a kedvem először, mert nem lett jó 1 kép se a 200-ból. Nyaralás előtt voltunk (2007) így gyorsan sokat akartam, de azért sikerült pár jó kép és a sötétedés után már voltak világosabb képeim is (vaku nélkül). Újra erőre kaptam és a Balcsit fotóztam vadul. Vagy 100 képet lőttem a kis géppel és mutogattam az lcd-panelt az ismerősöknek, családtagoknak és látták, hogy milyen szép világos képet is csináltam majdnem este, Siófokon, a kikötőben. Sok dícséretet kaptam, hogy: "eez igen, nekem még vakuval sem lett ilyen világos" -napersze coolpix L4 esselvakuzta az egész balaton vizét :)

Igen, ma már csak mosolygok ezen, de ha belegondolok, asszem én is vakuztam már éjjeli bagjot 100méterről...