[O]

Nos feltettem pár képet galériának csúfolva az Imagekind-re. Akit csak érdekel nézze meg. Na nem mintha látványos lenne, de ez is egyfajta fotózás ám. A laikusoknak mondom, hogy ezt tárgyfotózásnak hívják. Bizonyám. Akit meg érdekel, annak elárulom, hogy egy porszívós dobozból kreáltam (Ákos barátom adta a tippet) pauszpapír-ablakai vannak és egy nagy fehér lapot hajlítottam bele ugy, hogy a tárgy mögé és alá is egyformán kerüljön, aztán megvilágítottam 3x500 wattos halogéncsövekkel, majd a gépen a színhőmérsékletet variáltam és láss csodát, a sárgás halogénszín fehér lett. A hátteret így jól beégetve, a tárgyat meg fényárban úsztatva lettek ilyenek a képek. Ha valakit végképp érdekelne elárulhatom, hogy a sátor összköltsége így nem érte el a 4.000 Ft-ot. Ha valakinek kedve támadna tárgyfotózásra adni a fejét és nincs sok pénze, akkor pikk-pakk össze tudja ezt hozni.

Nos a szombati napom érdekesen alakult, mert egy autokiállításon lehettem a győri AUDI jóvoltából. Az Audi nyílt napja alkalmával, ami a "15 éves az Audi" címmel került megrendezésre, sikerült több élménnyel is gazdagodnom. Itt van mindjárt az Audi oldsmobiljai és egy vacak Lamborgini is virított sápadt holdfénynél, bár borus volt az idő. Nos a lényeg, hogy testközelből (és persze sajnos mások testének a közelségéből is) fotózhattam pár autoremeket és magát a rendezvényt szintén. A bőséges obiválasztékomból a legújabb Sigma 17-70 est vetettem be, mondván kevés hely lesz úgyis a sok bámészkodótól. A nap fénypontja Dér Heni volt, a Sugarloaf együttes újdonsült énekese. Nos egész fotogén volt a lány, kedves és még kérésemre a kislányommal is fotózkodott. Tóth Szabi, az együttes gitárosát is sikerült lencsevégre kapnom. Na nemúúgy. Faggattam az ő kisbabájával kapcsolatban, hogy hogy tudja otthonhagyni Olivért a kisfiát ilyenkor. -Nehezen- felelte természetesen :).

Nos a képek hamarosan a gelériámat sújtják....

Nos kezdem tájékoztatni a nagyvilágot, hogy BLOG-ozok, köszönet Rékának.. ő tudja...

HURRÁ, van fényképezőgépem és van 1 csodálatos gyemekem! Fotózzuk is gyorsan le...

Nos a történet nem itt kezdődik, hanem 1 évvel ezelőtt, mikor egy kedves barátommal 2007 nyarán kocsmáz... vagyis éppen folyadékutánpótlást hajtottunk végre. Ekkor jött az 5let, hogy fényképezőgépet veszek, mert a kezembe akadt egy prospektus, amit a szél hozott felém. Enyhén spiccesen be is mentem a boltba és megvettem az első komoly(nakszámító) szürke SONY DSC-H7-esemet. (Az igazi cél, hogy születendő gyermekemet vaku nélkül fotózhassam!) Azonnal vad fotózásba kezdtem és a mai napig is megvannak azok a képek....

DE!

Hamar rájöttem, hogy ez nekem nem elég, hát elkezdtem a mókát és végigolvastam az ehhez hasonló blogokat, leírásokat, sztorikt, howto-kat és mindent, ami a fényképezéssel foglalkozik-ez 1 évig tartott. Ráébredtem, hogy még a fotózás elején sem járok igazán és elkezdtem a professzionális fotózás utjára lépni. Ez annyit tesz, hogy átállítottam a Sony-m MANUAL módba! Na ekkor ment el a kedvem először, mert nem lett jó 1 kép se a 200-ból. Nyaralás előtt voltunk (2007) így gyorsan sokat akartam, de azért sikerült pár jó kép és a sötétedés után már voltak világosabb képeim is (vaku nélkül). Újra erőre kaptam és a Balcsit fotóztam vadul. Vagy 100 képet lőttem a kis géppel és mutogattam az lcd-panelt az ismerősöknek, családtagoknak és látták, hogy milyen szép világos képet is csináltam majdnem este, Siófokon, a kikötőben. Sok dícséretet kaptam, hogy: "eez igen, nekem még vakuval sem lett ilyen világos" -napersze coolpix L4 esselvakuzta az egész balaton vizét :)

Igen, ma már csak mosolygok ezen, de ha belegondolok, asszem én is vakuztam már éjjeli bagjot 100méterről...